Aki látta a Luc Besson által rendezett Yamakasi – A modern idők szamurájai című filmet, annak emlékezetében biztosan elevenen él a háztetőkön ugráló, falakon futkosó és rendőröket kicselező fiatalok látványa. Igaz, hogy a forgatókönyv író által megálmodott történet pusztán a képzelet szüleménye, a sport azonban valóban létezik, a neve: le parkour.

A le parkour, vagy egyszerűen csak parkour elnevezésű utcai extrém sport ’feltalálójaként’ általában a francia David Belle-t szokás emlegetni. Az 1980-as évek vége felé David, akinek édesapja hivatásos katona volt, egy olyan sport magvait vetette el, amely nem sokkal később nemzetközi méreteket öltött. A fiatal Belle-t határtalan szabadság szeretete vitte ki az erdőbe, ahol naphosszat fejlesztette atlétikai képességeit. Amikor apja úgy döntött, Párizs egyik külvárosába költöznek, Davidnek azonnal igazodnia kellett a városi környezethez.

Belle néhány évvel később találkozott Sebastien Foucan-nal (gyakorlatilag ők ketten ’találták ki’ a parkourt) és még néhány más fiatallal együtt megalapították a Yamakasi klánt.

2001-ben a francia filmrendező, Luc Besson filmet készített a sportról, amely a magyar mozikba Yamakasi – A modern idők szamurájai címmel került. A filmben, melynek sztorija nem a valóságon alapszik, egy csapat traceur (így nevezik magukat a parkourt gyakorlók, magyarul kb. szabadfutók) a főszereplő. Egy fiatal fiú megsérül, miközben próbálja utánozni őket és film hátralévő részében a srácok a fiú műtétjére gyűjtenek pénzt, mégpedig betöréssel és lopással. Ehhez természetesen felhasználják a parkourban szerzett gyakorlatukat is. Belle-nek és még néhány más futónak nem tetszett, ahogyan a sportot ábrázolták a filmben, ezért kiléptek a Yamakasi klánból és új csapatot alakítottak, Les Parkouristes néven. A sport üzletesedése szakításhoz vezetett Belle és Foucan között is.

Belle a következőképpen fogalmazza meg a parkour lényegét: ’az ember útjába kerülő akadályokat felhasználva ugrásokat és akrobatikus mozdulatokat bemutatni… mindenben ott kell lennie a sebességnek, a gördülékenységnek, a szépérzéknek és az eredetiségnek.’. Mások úgy gondolják, a parkour több, mint puszta sport, benne van a szabadság, a széles látókör és egy egyedi életstílus filozófiája is. A média általában ’városi akadályfutás’-ként, vagy ’szabadfutás’-ként emlegeti a parkourt.

A parkour elsődleges célja, hogy a sportoló olyan ’futást’ vigyen véghez, melynek során az akadályok sorozatát kreatív, akrobatikus és gördülékeny módon küzdi le. Az ilyen futások általában ugrásokból, szaltókból és falfutásokból állnak, de az egyetlen igazi határt csak a szabadfutó kreativitása jelenti.

Veszélyes?
A parkour pont annyira veszélyes, mint bármilyen más sport. Ez azt jelenti, hogy akkor veszélyes, ha nem megfelelően csinálja valaki és nem figyel a biztonságra. A parkourban benne van az, hogy egy futó megsérülhet, ha valami olyasmit próbál meg, amit nem kellene. A sport egyik alapvető szabálya, hogy a futó soha ne próbáljon meg olyasmit, amiről nem tudja biztosan, hogy képes végrehajtani. A lényeg a gyakorlás és a saját képességeink, határaink pontos ismerete. A legtöbb sérülés, ami parkour közben éri az embert, általában a bemelegítés és a nyújtás hiányából fakad. Olyan eset is előfordult már, hogy a futók úgy hajtottal végre ugrásokat, hogy nem tudták előre, hova fognak érkezni. Ezt mindig el kell kerülni, ahhoz, hogy minimalizálhassuk a kockázatot, pontosan ismerni kell az útvonalat.

Hogyan kezdjem el?
A legtöbb traceur általános erőnléti edzéssel kezdi, hiszen a megfelelő kondíció elengedhetetlen. Amikor ez megvan, el lehet kezdeni megtanulni alapvető mozdulatokat és technikákat (pl. PK roll – gurulás, a nagyobb ugrásoknál az ütközés energiájának elnyelésére). A futók gyakran edzenek egyedül, de ahogy a sport egyre népszerűbb lesz világszerte, a csapatok, klánok is szaporodnak.

Kinek való ez?
korosztály körében a legnépszerűbb és azok, akiknek van valamilyen küzdősportos múltja, általában jobban érdeklődnek. Ahogyan a parkour terjed és nő a népszerűsége, egyre változatosabb lesz Minden, ami a sporthoz kell, egy kis tér, hogy tudj gyakorolni és egy pár edzőcipő. A parkourt nők és férfiak egyaránt űzik, az élet minden területéről. A sport általában a 14-30 éves azoknak a köre is, akik részt vesznek benne.

Illegális? - Nem!
A parkour nem más, mint a városi testgyakorlás egy formája. Néhányan a múltban félreértelmezték a dolgot (amihez persze a Yamakasi című film is hozzájárult) és úgy állították be a sportot, mintha az lenne a lényege, hogy egyenes vonalban eljuss A-ból B-be és mindent, ami az utadba kerül, akadálynak tekints. Ha ezt valaki tényleg így csinálja, annak persze meggyűlhet a baja a törvénnyel, például birtokháborítás miatt.

Sokan csinálják a parkourt nyilvános helyeken, de legtöbb futó általában kevésbé lakott területeken, például külvárosi parkolókban, edz.

A parkourban tehát benne van az illegalitás lehetősége, de nem jobban, mint mondjuk a teniszben. Ha teniszezni akarsz, nem feltétlenül kell ezt valaki másnak a rovására tenni, hasonlóképpen, ha edzeni támad kedved, nem kell birtokháborítónak lenned. Egyébként pedig a lakóházak legtöbbjének környéke egyébként sem felel meg a parkour céljaira.

Parkour

 

A parkour ( rövidítve pk) vagy franciául: l’art du déplacement (a mozgás művészete) egy tevékenység ami célzottan egy pontból a másikba való eljutás, a lehető leggyorsabban, legtechnikásabban, főként az emberi test képességeit, adottságait kihasználva. Eredetileg „szembejövő” akadályoknál nyújt segítséget, amik bármik lehetnek a környezetünkből – a ládáktól kezdve a kövekig, rácsokig vagy falakig – és mind teremben mind utcai környezetben lehet gyakorolni, csinálni. A parkourosokat traceurs-nek lányok esetében traceuses-nek nevezik.

A parkour egy olyan fizikai tevékenység amit nehéz kategorizálni. Sokszor sportnak vagy extrém sportnak nevezik, bár nincs írott szabálya, nincs benne csapatmunka (vagy csak nagyon ritkán) nincs formai követelések. A legtapasztaltabb parkourosok úgy tekintenek a parkourra mint egy harcművészetre. Ahogy a REFO is mondja : „a parkour lényege, hogy úgy juss át az akadályokon mintha vészhelyzet lenne (ezért is nevezik páran még a menekülés művészetének is ) Próbálsz olyan úton mozogni a téged körülvevő környezetben, hogy a lehető legnagyobb előnyhöz juss valakivel vagy valamivel szemben, üldözve vagy menekülve előle.

A parkour jellegzetessége a hatékonyság. A parkour művelői nem egyszerűen olyan gyorsan ahogy tudnak, hanem olyan közvetlenül, hatékonyan is kell, hogy mozogjanak amennyire csak lehet. Sokan keverik a freerunnin-gal ami nagyobb hangsúlyt fektet a szabadságra és a kreativitásra. Mindazonáltal valóban nagyon hasonlóak. A hatékonyságba beletartozik a sérülések elkerülése is, mind rövid ill. hosszú távon, ahogy a mottó is mondja : „être et durer” ( lenni és fennmaradni ). Azok akik már elég tapasztaltak is úgy gondolják hogy jobb elkerülni a sérüléseket

Terminológia

A parkour-t David Belle, és a barátja Hubert Koundé “definiálta”. A “Parcours du combattan” a klasszikus akadálypályás katonai kiképzési módszerből ered.

A Traceur és Traceuse szavak a francia tracer szóbol származnak ami szabad fordításban annyit jelent, hogy haladni.

Történet/Kialakulás

Az első világháború előtt, a francia George Hébert körbeutazta a világot. Az afrikai látogatása során lenyűgözte a fizikai kidolgozottság, tapasztaltság amikkel a benszülött népeknél találkozott.

- „A testük hajlékony volt, izmos és ellenálló pedig soha nem edzettek csak a természetben éltek”… /George Hébert/

1902. május 8. San Pierreben, Martiniqueben állomásozott mikor kitört egy vulkán. Hébert menekülés közben több embert is megmentett. Ez az élmény mély benyomást tett rá és megerősítette álláspontját miszerint az atletikus képességeket bátorsággal és önzetlenséggel kell vegyíteni.

Így inspirálva testnevelő tanár lett a Reims-i kollégiumban Franciaországban. Meggyőzte az igazgatóságot a saját testnevelési módszeréről, miszerint „ a módszeres, összpontosított és folyamatos mozgás gyerekkortól felnőttkorig rengeteg előnnyel jár: látványos testi fejlődés, jobb szervi ellenállás. Ez fejleszti az alapvető mozgásfajtákat ( futás, sétálás, ugrás, mászás, dobás, emelés, védekezés, úszás) valamint az egyensúlyérzéket, mindössze egyfajta befektetett energiával ami mindezekre kihat, és kialakít egy önzetlen, szerény moralitást.

Hébert a „természeti módszerében” tíz csoportot hozott létre : sétálás, futás, ugrás, mászás, quadropedális mozgás, dobás, emelés, egyensúlyozás, önvédelem, úszás amik három fő csoport részei:

- Energetikai értelem : energia, akaraterő, bátorság, higgadtság és határozottság.

- Morális értelem : jóindulat, segítőkészség, becsület és becsületesség.

- Fizikai értelem : az izmok és a légzés

Az első és második világháború alatt Hébert folytatta a tanítást és a francia katonai oktatás és kiképzés egyik alapvető fejlesztőévé vált. Hébert egyike volt az első parkourosoknak. Egy svájci mérnökkel kidolgoztak egy akadálypályát.

Forrás:  fpteam.gportal.hu